2012. március 2., péntek

Velocar:a rekumbencia Trianonja



Ha bárki életben lenne azok közül, aki hajtotta a Starley testvérek Rover biztonsági kerékpárját 1884-85-ben, képes lenne felülni a mai kerékpárokra, és elkarikázni vele, nem kellene sokat gondolkodnia. Azonnal felismerné minden részletét a modern biciklinek a nyeregcső kivételével, amit kb. 1889-ben tettek a kész gyémántvázas kerékpárra.

Miért?

Mert ebben a folyton változó, nyüzsgő világban minden más a felismerhetetlenségig megváltozott: az építészet, a ruházat, az autók.

De a kerékpár miért nem? A válasz egy olyan drámában rejlik, ami a korai ’30-as években zajlott le. Ekkor a francia Charles Mochet alaposan felkavarta a konzervatív kerékpáros világot az általa fejlesztett szenzációs Velocarral.

A Velocar egy szép rekumbens bicikli volt. Az akkori idők néhány profi kerékpárversenyzője hajtotta, azonban sokkal gyorsabbnak bizonyult, mint a hagyományos kerékpárok. Az ok egyszerű: az aerodinamika.

Kezdjük az elején! Biztos vagyok abban, hogy Önök, kedves Cycling Science olvasók az összes részletet ismerni szeretnék.

Ez a történet már majdnem feledésbe merült. Hosszasan beszélgettem Georges Mochet-val (Charles fiával), aki másolatokat adott az eredeti dokumentumokból és fotókból. Georges végigélte ezt a történetet, és végiglátogatta Európa kerékpáros pályáit. Ő működtette apja üzletét 1934-ben bekövetkezett halála után. Története a kerékpáros történelem fontos része, bár sajnos kevesen ismerik.

Az egy órás rekord

Egy olyan esemény történt ezekben az években, amely jelentős mértékben meghatározta a jövőt. Marcel Berthet és a svájci Oscar Egg titáni küzdelmet folytattak a normál kerékpáros 1 órás rekordért. 1907-ben 41,520 km-re állította be Berthet ezt a rekordot, amely hét év alatt hatszor cserélt gazdát Berthet és Egg között. Végül 1914. június 18-án Oscar Egg hatalmas rekordot állított be: 44,247 km-t tett meg 1 óra alatt! Ez az eredmény végül 1933-ig érvényben maradt. Ez a megmérettetés a leghíresebb az összes kerékpár rekord között Európában. Bárki, aki megdönti, automatikusan a kontinens hősévé válik.

Az I. világháború 1914-ben kezdődött, amikor a kerékpárversenyzők bevonultak katonának. Sokuknak ez az esemény vágta félbe kerékpáros karrierjét. Az I. világháború utáni versenyzők új generációja már nem tudta megdönteni Egg rekordját.

Charles Mochet és a Velocar

Az 1920-as évek során Oscar Egg rekordja érvényben maradt. Ekkoriban egy Charles Mochet nevű autodidakta mérnökre egyre többen figyeltek fel. Ő ugyanis kis motoros kerékpár-autókat készített. Szabadalmaztatták is találmányát a „telep nélküli autómotorok” kategóriájában.

Mochet meglepte Georges nevű fiát egy együléses, 4 kerekű, pedállal hajtott autóval. Georges elképesztő tempóban pedálozott ezzel a járművel, és könnyen leelőzött más kerékpárosokat. Egyre többen szerettek volna ilyen járművet, ezért gyorsan feladta motorizált kis kocsijainak építését. Energiáit a kétüléses, négykerekű pedálos járművek építésére fordította, amit Velocar-nak nevezett el. Virágzott az üzlet már a ’30-as évek elején. Pedállal hajtott kocsija ideális volt az I. világháború utáni válság sújtotta gazdasági környezetben. A jármű sokkal olcsóbb volt, mint a hagyományos automobilok, amit az átlag emberek közül csak nagyon kevesen engedhettek meg maguknak. A Velocar-nak szabadon futói voltak, egy differenciálja, 3 sebességes áttétele, valamint csomagtartója. Gyors volt, könnyű és praktikus. Sokszor versenykerékpárosok is használták kerékpár pályán, hogy szélárnyékban versenyezzenek. Négy kereke miatt azonban problémás volt a kanyarodás nagy sebességnél, ezért az éles kanyarokban mindig le kellett fékezni.

Mochet-nak az az ötlete támadt, hogy Velocar-ját „félbevágja”, így egy kétkerekű, sportos rekumbens modellt alkotott. Mochet gondolatait így fogalmazta meg: „az új gépnek 2 kis kereke lenne, olyan vázcsővel összekötve , amelyik egy kicsit jobban lejt az elején. Egy pici ülése lesz háttámlával, és a hátsó kereket lánc hajtja egy középső áttételen keresztül. Az első kerék kormányozása lapos kormánnyal, kardáncsuklóval lesz megoldva, amelyet egy hosszú cső köt össze.”

1932-re elkészültek az új Velocar tesztek. Henry Lemoine a profi versenyző kipróbálta a prototípust. Kényelmesnek, könnyűnek találta az új járművet. Igazán Francis Faure egy másodvonalbeli profi pályakerékpáros esett szerelembe az új Velocar lehetőségeivel, és így Mochet leghíresebb versenyzője lett.

Először a többi kerékpáros csak nevetett, és azt mondták: „Ugyan Faure, biztosan majd jól elfáradsz, és elalszol, ha így fekve biciklizel! Miért nem ülsz fel, és pedálozol, mint egy férfi?”

Nevetésük azonban gyorsan abbamaradt, amikor megpróbáltak a pályán lépést tartani vele. Faure gyorsan elhúzott előlük már a startvonalnál. A Velocar elkezdte legyőzni az összes első osztályú európai kerékpárversenyzőt . Főleg a profi 5000 m-es üldöző versenyeken volt verhetetlen. Azáltal, hogy Faure egy mélyen hátradöntött rekumbens helyzetben tudott hajtani, a frontális felülete sokkal kisebb volt, mint egy hagyományos kerékpár hajtójának. Teste a Velocar-on természetes áramvonalas pózban feküdt, így a légellenállás nagyon alacsony lett, annak ellenére, hogy külön aerodinamikus segédeszköz nem volt a járművön. Ez nagyon magas sebességek elérését tette lehetővé, még egy másodvonalbeli versenyző esetében is, mint amilyen Faure volt.

A Velocar megdönti az egy órás rekordot!

A Velocar nemcsak a pályán volt hatékony. A Párizs-Limoges versenyen 1933-ban a profi országúti bajnok, Paul Morand nyerte a versenyt a Velocar-ral. A siker után Mochet elhatározta, hogy megpróbálja megdönteni a 20 éves órás rekordot, amit még Oscar Egg tartott.

Hogy megbizonyosodjon a Velocar által elért rekord elfogadhatóságáról, Mochet levelet írt az UCI-nak 1932 októberében. Kíváncsi volt, hogy vajon az ő forradalmi kerékpárja megfelel-e az UCI versenykódjának. A 31-es cikkely első paragrafusát ajánlották figyelmébe, mely szerint mindenfajta jármű legális, akár fel van szerelve sebességváltóval és szabadonfutóval , akár nem, de csak emberi erővel lehet meghajtva. Nem lehet felszerelve olyan eszközzel, amely a légellenállás csökkentésére való, továbbá nem lehet 2 méternél hosszabb, és 75 cm-nél szélesebb. Ezek az előírások egy nyomtávon haladó, egy ember által hajtott járműre vonatkoznak.

Ezek után már semmi sem állt egy újabb rekordkísérlet útjában. 1933 július 7-én a párizsi Park de Prince Velodrome-ban Francis Faure 45,55 km-t tett meg 1 óra alatt, amellyel felülmúlta Egg híres 44,2447 km-es rekordját! Egy ellentmondásos vihar tört ki azonnal a sajtóban: „Ez egy kerékpár volt egyáltalán?”, „Faure rekordja legális?”. „Ez a furcsa gépezet vajon ki fogja szorítani a hagyományos kerékpárokat?”.

Az ellentmondás tovább fokozódott, amikor egy hónappal később, 1933. augusztus 29-én Maurice Richard Franciaországban egy normál versenykerékpárral szintén megdöntötte Egg rekordját 44, 474 km-el. Itt már az egekig csaptak az indulatok: melyik rekord lesz hiteles?

A harc egyre durvább lett, és az UCI-nak állást kellett foglalnia. 1934. február 3-án Párizsban az UCI LVIII. kongresszusán forró vita kezdődött Mosey új kerékpárjával kapcsolatban. Egy Martin nevű amatőr kerékpáros elhozta a Velocart az ülésterembe, és a delegáltak nagy meglepetésére körbebiciklizte vele az asztalt. Egy idősebb brit UCI tag szerint, az emberek legalább ennyire elámultak, amikor először megpillantották a Rover biztonsági kerékpárt, a nagykerekű velocipédek után. Az olasz Bertolini erősködött, hogy Mosey találmánya nem egy kerékpár, de nem tudta megmagyarázni, miért. Az UCI francia titkára Paul Rousseau tiltakozott, és azt mondta, a Velocar tökéletesen eleget tesz az UCI által megfogalmazott kerékpár definíciónak. Szerinte a probléma az volt, hogy a szabályok nagyon pontosan meghatározzák a motoros járművek kategóriáit, de nagyon esetlegesek voltak a kerékpár leírásában.

Rousseau nagyon nehezen tudott rendet tartani a teremben. Néhányan úgy érezték, hogy Faure nem méltó a rekordra, hiszen ő sprinter, nem hosszútáv kerékpáros. A kritikusok úgy érezték, hogy Maurice Richard sokkal atletikusabb ember volt. Az ellentétek dacára a delegáltak nagy többsége Faure rekordját akarta érvényessé tenni. Utoljára Rousseau azt javasolta, hogy ideiglenesen fogadják el a rekordot, majd állítsanak fel egy speciális technikai bizottságot azért, hogy javaslatokat tegyenek az UCI felé. Ezt a javaslatot elfogadták 58:46 arányban.

Rövid, 2 hónapos időszakra Faure és Mochet hivatalosan is az 1 órás rekord királyai lettek.

Győzelmük azonban rövidnek bizonyult. Az UCI Mochet ellen határozott.

1934. április 1. jelentős dátum: az UCI kiadta hivatalos jelentését a kerékpár definíciójáról. A bizottság visszautasította Faure rekordját, és hivatalosan Maurice Richard-ot nevezte meg a rekord megdöntőjének. Amerika is részt vett ebben a döntésben, mivel a bizottság tagjai Németországból, Belgiumból, Svájcból, Franciaországból, Dániából, az Egyesült Államokból, és Olaszországból jöttek.

Faure 1 órás, rövid életű rekordja az idő múlásával feledésbe merült. Győzelmét olyan kategóriában szerezte, amelynek pontos megnevezése: aerodinamikai elemek nélküli, csak emberi erővel hajtott járművekkel elért speciális rekordok.

A francia Les Sports sportújság szerkesztői levelében üdvözölték a döntést azzal a kommentárral, hogy a józan ész mindig győzedelmeskedik.

Charles Mochet elkeseredett, és azonnal fellebbező levelet írt az UCI-nak kérve, hogy vonják vissza határozatukat. Kérésének nem volt hatása. Mochet keserű csalódottsága valószínűleg oka volt az 1934-ben bekövetkezett halálának.

Kedves Olvasó! Ezért néznek ki az Önök kerékpárjai úgy, ahogyan azt a Starley testvérek fejlesztették ki 1884-85-ben. Az UCI szigorú szabályaival bebetonozta a hagyományos kerékpár formáját, alakját, és funkcióját. Határozatukat nem érte kritika 50 évig. Ha az UCI másként döntött volna 1934-ben, akkor valószínűleg ma Ön is rekumbens kerékpárral közlekedne. Az UCI döntéshez kapcsolódó sajtóvita Richard-t, és Faure-t nagyon híressé tették egy időre. Európa pályamenedzserei több bosszúmeccset rendeztek Faure és Richard között és a rekumbens Velocar többször versengett normál kerékpárok ellen. A Velocar legyőzhetetlen volt! Mivel az UCI döntésének értelmében illegális volt, az érdeklődés hamar lankad a Velocar iránt.

Nincsenek megjegyzések: